.....A festékes tubusok és ecsetek mindenhol szétszórva hevernek, mintha egy színes tornádó söpört volna végig a szobán. Az egyik sarokban egy halom vászon vár arra, hogy egyszer majd valami mesterművé váljon, de addig is tökéletesen alkalmasak arra, hogy elrejtsék a tegnapi ebéd maradékait. A palettámon annyi réteg festék van, hogy már szinte egy önálló műalkotásnak is beillene."
Így kezdte a blogbejegyzést az AI, amikor megkértem, képzelje el, hogy ö egy "nem nagyon neves festő", akinek a műterme "rendetlen", így hírnév nem legitimálja az alkotói környezetet.
Az AI- aki kérésemre a "Sofia" nevet adta magának, leginkább leíró megoldást vállasztott. Ezek a leírások találóak, de esetemben legfeljebb a fényképek kiegészítői.
Írtam (már) arról a színtén nem nagyon neves festő ismerősömről, aki nagyon rendezett környezetben, úgyfogott a munkához, hogy elötte katonás rendbe rakta a festékes tubusokat, a gondosan kitisztitott ecseteket.
A rend és "nem rend" tudatosítása nélkül sem kedveltük egymást.
A két mintázat szinte első pillantásra (öntudatlanul) felismerte egymást. A "precizítás művésze" egy alkalommal fogta a festő állványát, keresett egy erdei patakot, felkészült a plein air-ra, azután okostelefonjával készitett fényképet a patakról, és "fényképről a szabadban" megfestette az amúgy egészen tűrhető technikájú erdei festményt.
Hajlok arra, hogy pusztán racionalizálni tudom a tárgyi rendezetlenség és művészi koherencia kapcsolatát.
Tegyük fel, komoly kép megfestésére készülök. Komoly kép (?) részletes kitalálása, bármennyire is intuitív, sok energiát emészt fel szellemileg. Amikor nekifogok a festéshez, már mindent tudok. Magasan szervezett látványt nem lehet vásznon kitalálni.
A terv képzetét már kibontottam, és amit tudok, az készíti elő a látvány képzetét, ami korai szakaszban mindössze a lehetőség, differenciált energiája.
A tényleges festés folyamata meditatív. Ösztönösen tudom, mikor hova kell nyulni, és ez, azt a feltételezést támasztja alá, hogy ami ebben a dimenzióban káosz, az egy másikban (esetleg) rend.
Ebben az összefüggésben metonimiáról van szó, dimenzió átjáratról,
fordított tükröződésről....
A műterem csak bizonyos nézetében szentély. Más , nekem tetszöbb nézetben, pusztán helyszín, eszközök gyűjtőtere, valami ami nélkülözhetetlen, de lényegtelen....
