A két féle "rendetlenség" közé az "alkotói vonás" jelzőt be merem illeszteni, azonban már fényképekre vetett első pillantásra (is) kiderül, rendetlenség és rendetlenség nem egyforma, az álltalánosíthatóságon túl számos, különös" eltérés mutatkozik.
Freud műterme koncentráltabb.... Kevesebb számú gesztus építi fel a "rendetlen" érzését. Bacon műtermi sokszinűsége, mintha festményei tartalmi szerteágazásában is megjelenne, Freud életműve pedig úgy koherens, mint a környezeti keresztmetszet...
Nem vagyok művészettörténész, igy megengedhetem magamnak az "állaikus" feltételezést, hogy Freud volt a tudatosabb, kiszámítottabb, ö volt aki komolyabban vette saját magát...(?!)
Freud rendetlensége falnak támasztott félkész képekben, az alkotáshoz felhasznált törlő rongyok halmaiban és a falakon kitisztitott ecsetek pigment foltjaiban nyilvánult meg.
A műterem közepén állt a hires Chesterfield kanapé, és így műtermi sajátosságok maguk is felkerültek festményekre, - megmutatva,- hogy itt valóban világlátási "szervesülésről", szerves egységről van szó.
A műterem egyszerre az alkotás "szentélye", a modellek jelenlétén keresztül az intimitásé is. Megjelennek barátok, család tagok és részesévé vállnak az alkotási folyamatnak.
Mindezt, amit Lucian Freudról leírtam, azt eddig is tudtam, azomban "kutatás" közben felfigyeltem az 1970-ben festett Paddington hulladék, reprodukciójára. Kép a Gloucester Terrace 227. szám alatti ablakából nyilló kilátás. A szeméttel teleszórt hátsó udvar, amely a művész műterme és a szomszédos épület közé szorult.
.jpg)
Freud nem a szemétdombot ábrázolta önmagában! A növényekben rejlő életenergiát festette meg, azt ahogyan a legborzalmasabb civilizációs környezetben is képesek megjelenni és túlélni.
"Noha a holland aranykori csendéletek hagyománya szerint nem hordoznak konkrét szimbolikus jelentést, a buddleiák igen jelentőségteljes növényré váltak Freud számára. A növényt a 19.. század második felében importálták Kínából , mint kívánatos dísznövényt, de hamarosan Londonban és az Egyesült Királyság déli részein gyomnövényekké váltak. Ereszcsatornák, háztetők, vasúti sínek és szemétlerakók – a buddleiák egy kicsit sokat segíthetnek. A közvetlenül a háború utáni időszakot jellemző pusztítás és megszorítások során buddleiák bukkantak elő a bombázott helyek romjai közül, és megtöltötték a kócos hátsó kerteket.
Az egyik végül véletlenül nőtt ki Freud Notting Hill kertjében. David Dawson, az asszisztense, aki szintén segített neki a kert beültetésében, így emlékszik vissza: „Azt akarta, hogy a dolgok kövessék szabályaikat és természetüket. Így a növények tetszés szerint növekedhettek, néha rendetlenségbe. De emiatt a növények jók voltak a festményeihez. Ezek megfelelnek az elképzelésének arról, hogy mit kell csinálnia a festészetnek. Nem vágta vissza őket."
Digitális Partner
