Verebics Katalin: Nem szeplőtelen
Lisa Yuskavage és Verebics Katalin korai műveinek értelmezése, tematikus átfedése nem teljes, (feltételes).
Abban az esetben, ha Verebics Katalin megmaradt volna a 2008 "Nem szeplőtelen" című diploma utánni, inditó kiállítás témáinál, tanulságai tekintetében azt mondhatnám, ö a magyar Lisa Yuskavage.
A szétcsúszás abból adódik, hogy Katalin fiatalon, művészi léte első pillanatában megvizsgálta a szexualitás és pornográfia képzőművészeti határvonalait, ábrázolhatóságát, azután tovább lépett más egyéni és társadalmi megélések irányába. Tovább lépett, ameddig Lisa, -mint látni fogjuk,- gyerekkori traumák és a művészeti oktatás időszaka alatt megélt testiségel kapcsolatos élményeinek belső álomszerű világából merít, túl hatvanon.
Verebics Katalin számomra (is) néhány alapvető művészeti megfontolást generált.
Ilyen megfontolás példának okáért az, hogy művész és a mű nem tekinthető egynek!,
Összetartozónak igen, ám egynek, azért nem, mivel teszem azt; ha valaki boszorkányokkal foglalkozik, attól még nem boszorkány! Adott festmény természetesen sokmindent megmutathat létrehozó művészről, (és persze el is rejthet).
A mű és művész egysége a pillanatnyi figyelem teljeségében igaz, egy kicsit,-vagy nagyon úgy,- mint az álomban. Álomban minden szereplő saját energiáim manifesztációja, álomban minden és mindenki én vagyok, adott viszonylatban, adott tendenciák mentén.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy festmény festő felé is mutat, meg felémúgy szitén, ha nem jóbban. Ennyiben önmegismerési lehetőség. Megtudok valamit Lisa Yuskavage munkásságáról, de önmagamat ismerem meg.
Verebics Kati 2005-ben végzett "képzőben" festő szakon, és mindjárt az első kiállítása OCTOGONart Galériában,-ha nem is botrányt,(?)- komoly sajtóhullámokat kavart.
A "Nem szeplőtelen" kiállítás "vad szemérmessége", néhány műben megidézte a szadó-mazó perverz érzékiségét, amit végül számomra, a Magyar Narncs cikke zárt rövidre.
Arról írtak, hogy ez a kiállítás az álszentségről szól, azokról, akik megbotránkoznak egy kortárs kiállítás meztelen testein, (azok utalásain) és ennek nyilvánosan is hangot adnak, miközben gyakran, -otthon titokban,- pornó oldalakat látogatnak.
Művészetben nincsen pornógráfia, mert ha igen, az nem művészet, de olyan van, hogy művész a pornográfiáról gondolkodik, azzal kapcsolatban vet fel valamit...
Ez a kulcs segített megérteni, mennyire tág művészi szabadság, és hol húzódik határ.... Mennyire könnyű határ közeli térfeleket összekeverni...
