Kis sárkány

Rékai Zsolt: Kis sárkány

70cm x 70 cm 

Vannak egér köreim. Olyan rutin körök, amiket naponta befutok és ezek a szürkeség teszem-veszemségei, nem pedig az újdonság eseményei. Azt nem teszem hozzá, hogy a kaland hiánya, pont ellenkezőleg, parány kalandok, amelyek elő készítik a nagy kalandokat és felfedezéseket,- magam módján.

Egyszer nagyon régen sétáltam a városban, -és mint olyan gyakran?!- valamilyen kiállításon kötöttem ki. A városban működő művészeti főiskola diákjainak munkáit lehetett szemügyre venni, amelyek közül P. András nagyméretű festménye szabályosan kiugrott. A „kiugrás” formai és tartalmi szempontból értendő, így megjegyeztem a nevet.

Művész saját magát ábrázolta egy szűk lakószobában. Emlékeim szerint,  asztal elött ült alaposan megkötözve, és  szőnyegre folyt a vére. A többi részlet évtizedek távolságából bizonytalan, talán igazán ott volt, -vagy csak én kerekítem ki a történetet?! (Egyszer egy riporter azt mondta, fotógrafikus memoriam van, amiben nem vagyok bizonyos, ám ha van, az is képes halványulni.)

 Kés az asztalon feküdt és jobbra a sarokban, állólámpa fel volt döntve.Tudom, hogy művészt, műalkotáson keresztül nem lehet kimeríteni, de a pillanatnyi életérzést, amit közvetít, valószínűleg. Mindez akkor vált világossá, amikor fiatal művész, aki  talán a főiskolát sem fejezte be, nyilatkozott  helyi televiziónak.

Azt mondta, a sokak álltál irigyelt festői életforma, -ha tényleg festőről van szó,- nem is olyan irigylésre méltó… Itt a nyár, mások ilyenkor Rómában hétvégeznek, elmennek Balatonra, vagy legalább a városi strandok valamelyikén pihennek. A művész azonban oda van "kötözve" a festőállványhoz, órákat áll előtte, és az életideje számolatlanul ömlik „valamilyen” teljesítménybe…

Ez a párhuzam kifejezi, az „egérkörök” relatív igazságát. Az igazság azért relatív, mert amennyiben a befektetett munka remek festményekben igazolódik vissza, -némi képzavarral,- ki lehet ugrani  zárlat dobozából, és akkor nem csak Róma, a strandok, a pihenés szakaszai fordulnak vissza, -amelyek manapság, amúgy sem mindenki kiváltsága,- hanem szembe jön élhető, teljes, személyes valóság…