Híd 4

Amikor a festő nyilatkozik valamelyik vásznáról, az soha nem esik egybe azzal, ami a vásznon megnyilatkozik, és kettő között  fénylő tisztás,  nézd te is a ragyogást... 

 Szürreális!   

Antonin Artaud kegyelmi állapota, amikor végtagjai ecsetekkel felszúrva, feltűzve  lét pillanatára és a lét egymást felülíró kereszt-pillanataira, így fogja munkára színdémonait a festő, de ezt egy köznyelvi nyomdász, nem fogja kiszedni...

 Szöveg festékevő ráhányás  szövetre, rákacsint  vakkeret, nem kell ahhoz látnia, hogy érezze, amint maradék pigment lecsorran... 

Nincsen színorgia, csak némi vörös serceg, belekúszik - jelentés rögzíthetetlen,- talán egy negyed fordulatnyi kéj, de kierőszakolt, nem vele sodródó.

 Képi mámor ecsetdinamikája, ebbe még belefájdul maistró  keze, miközben  megfesti őt, miközben a híd nem híd, nem fonal, nem csatorna... 

Központi motívum tagadása, nem lesz átvezetés, és szoborarany lesz mi beborít.

A festészet nyelve nem közöl, hanem elönt...