Lisa Yuskavage művész brooklyni stúdiójában
Még mindig műtermekről beszélünk. Miközben foglalkozom a témával, így vagy úgy kerülnek elém műterem fotók.
Az érdektelenek természetesen név nélkül érdektelenek. Amit utoljára láttam, egy festő ismerős felrakta facebookra barátja fényképét, és a műterméről is egy fotót. Látható az állványon szakállas önarckép, minden kissé kopott, de igen nagy rendben ecsetek és festékek, összbenyomás hamar el is tűnt volna, ha nem foglalkoztat művész-műterem kontextus, ám ennyi mintavétel elég volt, hogy ne nézzek utána egy nyilvánvalóan kánont követő, konzervatív technikákkal, konzervatív képeket festő művészember életútjának.
Nem negatív hozzáállásról van szó, nem is arról, hogy enyém lenne bölcsek köve és jogot formálnék bármi nemű művészeti besorolás kompetenciájára, hanem arról beszélek, hogy hála a termelő erők fejlődésének, ma több művész él és dolgozik, mint az eddigi európai (és amerikai) történelemben együttvéve.
Yuskavage a Memorial Sloan Kettering kórház orvosi köppenyében fest, ami egy egy orvos barát ajándéka.
Nézelődés közben akadtam Lisa Yuskavage műveire, Egyenlőre néhány műterem fotót illesztek ebbe a bejegyzésbe. A műterem brooklyni Gowanus egy csendes részén lelhető fel. Alacsony 4000 négyzetméteres téglaépület, és a festőnő találóan két részre bontotta, mintha két agyfélteke lenne. A tudattalan térfélen Dionüszoszi Lisa vízuális ámokfutásai zajlanak a hatalmas vásznakon, előszoba azonban könyvekkel zsúfolt. Apollonian Lisa az öntudatlanságot itt cseréli racionalitásra, arra az üzletre, hogy elismert kortárs festő legyen. De minderről késöbb...
Hogy kinek mi érték, az sok mindentől függ.
Függhet életkortól, kulturális viszonylatoktól és preferenciáktól, attól is, hogy valaki hozzáértő vagy pusztán érdeklődik, az ízlése saját különös tapasztalatokon alapul vagy köznapi gondolkodás általánosításaiból, reduktív metafizikai megközelítéseiből merít.
Felvezetésnek ennyit.
Azt fűzném még hozzá, hogy egyszerre létezik külső és belső műterem, egyikből (valamennyire) következtethetünk a másikra, de a belső műterem mint képzet, hallatlanul érdekesebb, mint a külső.
Belső műterem falainak tekinthető az a körül határolás, amivel valaki saját művészetéhez viszonyul, és ahova beviszi világhoz való viszonylatait, hogy azt képpé fordítsa.
Amikor valamiféle összefüggéshez nagyon közel megyünk, azonnal felbukkannak ellentmondások. Amikor valaki a belső műtermet üresnek ábrázolja, akkor a „semmi, minden lehetősége” jelenik meg, a potenciál, amiből számtalan egyedi mű kibontódik. Amennyiben a műteremben ténylegesen létrejövő életművet, mint egyedi képek sorozatát akarnám ábrázolni, -adott pillanat helyett, - a sok féle fejlődő létábrázolást, akkor galériát, aukciós házat, vagy még inkább „múzeumot” festenék.
Műterem a műteremben
(web)